Amikor a gyerekek bekerülnek az iskolába, hamar szembesülnek azzal, hogy valamiben jók, esetleg legjobbak vagy sem. Sok dologról azonban nem derül ki, hogy hányadik benne a gyermek, mert az iskolában az elsőket veszik észre.

Egy közösségben, a tevékenységek végzése közben kiderül, hogy ki miben ügyesebb, gyengébb, kinek mihez van kedve. Ha a pedagógus is fókuszáltan figyeli a folyamatokat, történéseket, biztat-kezdeményez, akkor megvalósul a képességek fejlesztése.

Sajnos, sokszor csak a legkiválóbbakra, legelsőkre irányul a fókusz. Vagy a leggyengébbekre, akik kilógnak a sorból.

Pedig arra is figyelni kéne, aki valamiben tehetséges, szívesen csinál valamilyen tevékenységet, de nem a legkiválóbb az adott közösségben.

Amiben viszont mindig van egy kis többlet, az a csapatsport vagy a közös színjátszás, közös alkotás vagy zenélés élménye: egy kórusban nem az a fontos, hogy szóló hangokból álljon az együttes, hanem hogy csapatként együtt működjenek, egymásra hangolódjanak a tagok. Legyenek örömteli, sikeres élmények – közösen.

Együtt végezzenek dolgokat, az örömért, a közös sikerekért.

Természetesen a rendszeres csapatprogramok során olyan rendkívül fontos kulcskompetenciák fejlődnek, mint az együttműködés, kapcsolódás, empátia készsége.

Ezért nagyon fontos, hogy minden kisiskolás, később kamaszkorú diák tagja legyen valamilyen alkotó vagy sportközösségnek.

Biztassuk a gyermekeinket, hogy gyakoroljanak bármilyen művészetet: fessenek, fotózzanak, szobrászkodjanak, színészkedjenek, táncoljanak, zenéljenek kedvükre, írjanak verset vagy mesét. Mellette mozogjanak , sportoljanak, csapatban is!

A cél nem az, hogy feltétlenül híresek, gazdagok legyünk, művészekké , élsportolókká váljunk a választott tevékenységünk során, hanem hogy megtapasztaljuk az alkotás, a valamivé válás, a közösségben létezés élményét. Hogy jobban megismerjük önmagunkat..

Hogy kikapcsolódjunk, töltődjünk…

Ha például a művészeti tevékenységek kitartanak életünk végéig, megtapasztaljuk a teremtést magát, gazdagabbá válunk lelkileg, rengeteget tanulunk meg magunkról.