Zimbardo és Boyd több mint 30 évig foglalkozott az idő kutatásával. A velünk történt eseményeket, élményeket különböző időperspektívába helyezzük, melyek befolyásolják gondolkodásmódunkat, viselkedésünket.
„Hasznosítsd újra a tegnapot, élvezd a mát és légy úrrá a holnapon!” (Zimbardo)
Az időhöz való viszonyulást érdemes megismerni az időperspektíva kérdőíven keresztül, hiszen továbblépés, döntés, karrierépítés során kulcsfontosságú szerephez jut.
A múlt, a jelen és a jövő a három fő idői dimenzió,
ám a szerzők ezeken belül egyéb altípusokat is definiáltak. Először egy elméleti keretet határoztak meg, majd különféle módszer (elemzés, ismételt faktoranalízis, interjúk, fókusz csoportok, stb.) segítségével alkották meg kérdőívüket, mely kultúrközi vizsgálatok által is igazolva lett (Zimbardo Time Perspective Inventory, ZTPI, 1999).
A ZTPI (Zimbardo időperspektíva-kérdőív) 5 faktort különít el: múltnegatív-, múltpozitív-, jelenfatalista-, jelenhedonista-, és jövő-orientáció.
A múltnegatív hozzáállást bántalmak, kudarcok emlékei, illetve a lehetőségek elszalasztása miatti bánkódás jellemzi. Olyan állítások tartoznak ide, mint pl.: „fájdalmas, régi emlékeket újra és újra átélek”.
A múltpozitív szemlélet kellemes, szentimentális attitűd a múlt irányába, mint pl.: „könnyen eszembe jutnak szép idők boldog emlékei”.
A jelenhedonisták az örömökre összpontosítanak, kockázatvállalók és izgalomközpontúak. Ehhez a faktorhoz tartozó állítás pl.: „hagyom, hogy magával ragadjon a pillanat izgalma”. A jelenfatalista nem igyekszik kontrollálni a helyzeteket, mert úgy tartja, hogy az élet sorsszerű, attól függetlenül zajlik, ki mit akar: „életem menetét olyan erők irányítják, amelyeket nem tudok befolyásolni”.
A jövőorientáltság jellemzői közé tartozik a határidők betartása, a konkrét célok érdekében végzett munka, a jövő előtérbe helyezése. A következő mondat jól jellemzi a jövőorientáltakat: „képes vagyok ellenállni a kísértéseknek, ha tudom, hogy elvégezni való munkám van”. Fontos kiemelnünk, hogy az jár jól, aki rugalmasan tud a helyzetnek, feladatnak megfelelően váltani az időperspektívák közt, nem pedig az, aki mindig csak egy perspektíván belül képes gondolkodni.
A jövőorientáció szárnyakat, a múltpozitív gyökereket, a jelenhedonizmus pedig energiát ad.
