Egy kedves ismerősöm kérdezte, hogy mikor érdemes gyermeke pályaválasztásával tudatosan foglalkozni? Mikor hozhatná el hozzám őt, tanácsadásra? Ismerősöm kisfia ugyanis 9 éves, és Ili szeretné, ha lenne elég idő, hogy a későbbiekben helyesen és megalapozottan döntsenek.
Véleményem szerint a szülőknek időben és tudatosan el kell kezdeniük beszélgetni ezzel a témával kapcsolatban gyermekükkel. Fontos, hogy ezt mértékkel tegyék, és kisebb korban semmiképpen sem direkt módon. Egy 9 éves gyermeknek és szüleinek természetesen „klasszikus” pályaválasztási tanácsadást nem javasolnék. Az arányokat kell eltalálni, a módszert, az optimális mértéket és az egyensúlyt.
Már óvodás korban megfigyelhető, hogy egy gyermek mivel tölti az idejét szívesen, mi érdekli az őt körülvevő világból. Melyik játékszerhez nyúl nagyobb kedvvel? Egyedül vagy közösségben érzi magát jobban? Hogyan viselkedik a többiekkel? Ahogy növekszik a gyerekünk, egyre többet lehet beszélgetni vele különböző szakmákról, munkakörökről. Ha van rá lehetőség, akkor ragadjuk meg azokat a felkínálkozó alkalmakat, amikor gyermekünk különböző szakmákat „testközelből” megfigyelhet vagy egyes szakmai fogásokat kipróbálhat.
Az otthoni terep is kiválóan alkalmas arra, hogy a legkülönbözőbb tevékenységekbe vonjuk be az óvodáskorú gyermeket: süssünk, főzzünk együtt, hagyjuk mosogatni, háztartási munkát végezni, kertészkedni, később fúrni-faragni vagy varrni, vágni, mindenféle anyaggal dolgozni– természetesen felnőtt felügyeletével. Egészen pici korban is már élvezik a közös tevékenységeket, mókázásokat a gyerekek!
Nagyon sok családban szerencsére tudatosan törekednek arra, hogy különféle mozgásformákkal ismertessék meg a csemetét vagy zenére, nyelvre tanítsák, rászoktassák az olvasásra az utódot. Támogatják, lehetőségük van rá, hogy szakemberek szárnyai alatt, pl. szakkörökön fejlessze tovább képességeit az ifjú lányka vagy fiúcska (sakk, balett, robotika, rajz, ifjú tudósok és még ki tudja milyen jellegű foglalkozások keretein belül vagy magánúton).
A szülők – család érdeklődési köre, a környezetben élők szakmája, kultúrája, szociológiai és anyagi helyzete természetesen meghatározza, hogy milyen élményei vannak a gyermeknek, mi az a közeg, ahol a megnyilvánuló képességeit kipróbálhatja vagy fejlesztheti, érdeklődési körének megfelelően töltheti az idejét. Van olyan környezet, ahol ezt nem vagy korlátozottan teheti meg egy ifjú. A korlátozottságon azt értem, hogy a szülők nem ritkán erőteljesen terelik adott irányba a gyermeket. Elképzelik, hogy fiúk-lányuk felnőttként milyen karrierutat jár be. És ehhez a célhoz ragaszkodva, ennek mindent alárendelve csak korlátozottan engedik kibontakozni gyermeküket. És bizonyos érdeklődési irányok felé „kacsintgatást” egyszerűen megtiltanak számukra.
„Zenélgetésből, fiam nem lehet megélni!” „Szépen rajzolsz, tényleg tehetséges vagy, de a művészek többsége éhenhal. Informatikus meg mindenhová kell, tanulj számítástechnikát, programozást! Az a biztos”” -hallhatja sok fiatal otthon.
Mindenki ismer olyan híres dinasztiát, ahol több generáció vitte tovább a szülő/k hivatását.
Ismerünk orvos, jogász, tanár dinasztiákat. Iparosokat, különféle szakmák képviselőit, akiknek a családjában a meglévő üzletet, boltot, vállalkozást tovább kellett vinni. Vajon minden utód, aki az adott pályára lépett, saját elhatározásából lett azzá, akivé lett? Vagy eleve meghatározták az elvárások, élmények, példák a szakmai sorsukat?
Örvendetes, ha a csemete érdeklődése, motivációi egybeesnek a család elképzeléseivel. De ismerek nem is egy embert, aki boldogtalan a szakmájában, vagy kevésbé lett sikeres, mint ahogy a szülei gondolták. Vagy csak egyszerűen nem érzi jól magát a bőrében, mert valami miatt nem áll hozzá közel a szülei által meghatározott szakirány.
Szülőként folyamatosan figyeljük meg, hogy milyen készségei vannak szemünk fényének, és azok mely tevékenységekben nyilvánulnak meg?
Milyen személyes tulajdonságok jellemzik őt?
Milyen beállítottságú?
Mire fókuszál, mi ragadja meg az érdeklődését?
Mely értékeket tart fontosnak munkavégzés közben?
Összegezve én mindig azt tanácsolom a szülőknek, pedagógusoknak, hogy teremtsenek alkalmat arra, hogy minél több tevékenységben kipróbálhassák magukat a felnövekvő generáció tagjai.
E kérdések mentén beszélgessünk időnként el csemeténkkel. És ami még fontosabb, adjunk visszajelzést, és építsünk a környezet visszajelzésére is: ahogy mi látjuk őt, és ahogy mások látják őt munkálkodás közben.
Ebben a cikkben a pályaválasztási döntést előkészítő önismereti kérdésekről volt szó, képességek, készségek, érdeklődési iránypk, beállítódások feltérképezéséről
Legközelebb a pályaismeret kérdéseiről írok.
